A templom parochusait közvetlenül az Orosz Ortodox Egyházat kormányzó Szent Szinódus nevezte ki. Az istentiszteletek szépségéről többek közt Oroszországból küldött, néhány fős, állandó kórus gondoskodott. A 19. században és a 20. század első felében a kápolnában szolgáló papok, diakónusok és énekesek a kápolnához tartozó sírkertben lettek eltemetve.
1803-1804 prot. Andrej Szamborszkij
A kápolna első parochusa, Alexandra Pavlovna nagyhercegnő gyóntató-lelkésze, Nagy Katalin cárnő unokáinak tanítója, egyházi és közéleti személyiség, Oroszországban az első „Gyakorlati Mezőgazdasági Iskola” megalapítója és igazgatója. A Szentpétervártól 25 km-re fekvő Carszkoje Szelo-i Líceum igazgatójának apósa, A. Sz. Puskin mindig melegen emlékezett vissza a Szamborszkij családra. 1815. október 5.-én hunyt el Szentpétervárott. A Bolseohtyinszkoje temetőben van eltemetve.
1804-1810 prot. Nyikolaj Muzovszkij
1772-ben született, V. Bronyevszkij így írt róla úti feljegyzéseiben: „Nyikolaj Muzovszkij atya nagy tiszteletet érdemelt ki itt. Távoli falvakból járnak hozzá protestáns hitű parasztok, akiknek német nyelven olvassa az evangéliumot. Ünnepnapokon pedig jólelkű szerbek is meglátogatják a szomszédos falvakból.” Felesége Ürömben tért örök nyugalomra. Az ő sírja lett az első a kápolna melletti orosz temetőben, ám sírhelye napjainkig már nem maradt fenn. Magyarországi szolgálatának leteltével, 1811 és 1816 között „az ortodox hitvallás oktatója” lett a Carszkoje Szelo-i Líceumban, abban az időben, mikor ott tanult A. Sz. Puskin. 1817-ben Charlotte hercegnőt (a leendő Alexandra Fjodorovna cárnőt, I. Miklós feleségét) kísérte Berlinből Szentpétervárra. 1827 és 1848 között a hadsereg és a flotta papságának elöljárója volt, a szentpétervári papi szeminárium oktatója és az Oroszországi Bibliai Társaság tagja. I. Miklós cár lelkésze, udvari protopresbiter, a kormányzó Szent Szinódus tagja. 1848-ban hunyt el.
1810-1817 German szerzetespap
Szigorú szerzetesi életével, mindenkori segítőkészségével és igyekezetével, hogy mindenkinek szolgálatára legyen, és a szükségben levőket segítse, jó emléket hagyott maga után. Hajlott kora és gyenge egészségi állapota miatt visszatért Oroszországba. Elhunytának ideje és helye ismeretlen. Ürömi szolgálata során, 1814-ben, a bécsi kongresszus idején a templomot közösen három uralkodó is meglátogatta: I. Sándor orosz cár, III. Frigyes Vilmos porosz király, valamint I. József osztrák császár. 1815-ben Jekatyerina Pavlovna nagyhercegnő kereste fel nővére sírkápolnáját, Habsburg–Lotaringiai János osztrák főherceg kíséretében.
1817-1827 Gennagyij szerzetespap
Az ő neve szerepel két általa felállított sírkövön, amelyeket két, 1825-ben elhunyt kántor emlékére állított. I. Sándor cár gyóntató-lelkésze volt az uralkodó Európa országaiban tett diplomáciai utazásai során. A sztarec magas udvari pozíciója és a cár rokonszenve ellenére sem esett kísértésbe a nagyvilági csillogástól, hanem visszatért az egyszerű szerzetesi élethez. 1831-ben, a kolerajárvány idején a betegeket ápolta Szentpétervár ispotályaiban. 1834-ben az optinói monostorba (Optyina Pusztiny) érkezett, ahol hátralevő napjait aszkézisben és imában töltötte, egészen 1846-ban bekövetkezett békés haláláig. Az optinói szerzetes atyák paterikonjában úgy említik meg, mint a monostor egyik istenfélő aszkétáját.
1827-1831 prot. Feodor Rajevszkij
Korábban az izmajlovszki században szolgált. Családos, már nem fiatal és köztiszteletben álló ember volt. Szülőhelyére, az orlovi kormányzóságba tért vissza, ott is hunyt el. Az ő neve lett rávésve az ürömi templom számára ajándékozott egyik háromágú gyertyatartóra.
1832-1846 Amfilohij szerzetespap
Említést találunk róla I. I. Szreznyevszkij (1812-1880) feljegyzéseiben, aki 1842 májusában tett látogatást Ürömben: „Nagyon kedves ember, már 11 éve szolgál itt, és kezdi elfelejteni az orosz nyelvet.” Az ő szolgálati ideje alatt, 1838-ban végezték el a templom első karbantartását, amiről felirat is található a kápolna kriptájában lévő kereszten. Személyes emlékül egy kivételesen szép, arany brokát liturgikus öltözetet ajándékozott a templom számára. 1846. március 15-én hunyt el és a kápolna sírkertjében lett eltemetve.
1847-1849 Vaszilij Szudakevics pap
1845-ben elvégezte a Szentpétervári Hittudományi Akadémiát, ahol teológiai kandidátusi fokozatot szerzett. Ürömi kinevezését megelőzően a párizsi templomban szolgált diakónusként. 1849 januárjában hunyt el gümőkórban. Ürömben temették el.
1850-1870 prot. Vaszilij Vojtkovszkij
A Szentpétervári Hittudományi Akadémián tanult, ahol magiszteri fokozatot szerzett. Sokat foglalkozott az ürömi templom felújításával. Szolgálatának ideje alatt, 1852. szeptember 11-én felkereste a templomot az orosz trónörökös, Alexandr Nyikolajevics nagyherceg, 1866-ban pedig Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg. Miután visszatért Oroszországba, a Cári Novorosszijszki Egyetemen (ma: Mecsnyikov Nemzeti Egyetem, Ogyessza) a vallástudomány és egyháztörténet professzora lett, valamint az egyetemhez tartozó, ugyancsak Szent Alexandra vértanú emlékére felszentelt templom parochusa. 1904-ben hunyt el, gazdag tudományos örökséget hagyva maga után. Ürömben van eltemetve fia, Ioann V. Vojtkovszkij, aki még csecsemőkorában, 1867. augusztus 31-én hunyt el.
1870-1875 prot. Konsztantyin Kusztogyijev
1837 körül született a szaratovi kormányzóságban, falusi diakónus fiaként. Tanulmányait a Szaratovi Papi Szemináriumban, majd a Moszkvai Hittudományi Akadémián végezte. Irodalomkritikus, történész, teológus, utazó és újságíró is volt, írásai több ismert folyóiratban is napvilágot láttak, így például a „Moszkovszkije Vedomosztyi”-ban és a „Hrisztyianszkoje Cstyenyije”-ben. A nagykövetségi templom elöljárója volt Madridban, az „Atenyej” (Athenaeum) tudós társaság tagja. Ürömi szolgálata mellett a Karlovi Vari-i egyházközségnek is gondját viselte. 1874-ben a Szentpétervári Egyetem teológiai tanszékének professzorává választották, azonban olaszországi útja során tífuszban megbetegedett és 1875-ben elhunyt. Az ürömi kápolna sírkertjében lett eltemetve.
1875-1877 Mihail Manszvetov pap
Szentpétervárról nevezték ki az ürömi szolgálatra. Idős és beteges ember volt. 1877-ben tért örök nyugalomra és Ürömben lett eltemetve.
1877-1914 prot. Feofil Kardaszevics
1869-ben elvégezte a Szentpétervári Hittudományi Akadémiát, ahol teológiai kandidátusi fokozatot szerzett. Nyolc évig szolgált diakónusként Stuttgartban, a cári udvari templomban. Sokat tett az ürömi kápolnáért. 1879-ben restaurációs munkálatokat végzett, amelyről felirat is tanúskodik a kápolna kriptájában lévő kereszten. 1883-ban helyezte el az új ikonosztázt, amely III. Sándor cár ajándéka volt Alexandra Pavlovna nagyhercegnő születésének 100. évfordulójára. Egyházi és ismeretterjesztő folyóiratokban közzé tett néhány írást a templom történetéről és Alexandra Pavlovna nagyhercegnő életéről. Merano és San Remo orosz közösségeinek is gondját viselte. Szolgálatának ideje alatt látogatást tett a templomban I. Ferdinánd bolgár fejedelem, valamint László főherceg, Habsburg József nádor, főherceg unokája. Egészen az I. világháború kezdetéig az ürömi kápolnában szolgált. Számos kitüntetése volt, közöttük német, szerb, bolgár és montenegrói emlékérmek. Elhunytának ideje és helye ismeretlen.
1914-1926 prot. Sztyefan Kolumbov
1842-ben született, Iakov Kolumbov diakónus fia, aki 1830 és 1863 között szolgált Ürömben. A magyar nyelvészek körébe tartozott, amelynek tagjai között olyan híres tudósok szerepeltek, mint Szinnyei József, Munkácsi Bernát, Asbóth Oszkár. Budapesten élt,1926-ban hunyt el és az ürömi kápolna sírkertjében lett eltemetve. Vele végződik az ürömi kápolna, mint az orosz birodalom udvari templomának története.
